Chiemsee Reggae beszámoló

Míg északi szomszédainknál javában zajlott az Uprising fesztivál, távolabb sem állt meg az élet és Németországban is megrendezték idén tizenkilencedik alkalommal a Chiemsee Reggae Summert. A szervező FKP Scorpio jóvoltából mi is ott jártunk és beszámolunk róla, hiszen nem árt ha a magyar "fesztivál turisták" térképére is felkerül a rendezvény.
Idén augusztus 23-24-25-én özönlötték el a fesztiválnak helyt adó dél-németországi kis falut, Übersee-t a reggae rajongók. Az eseményről jó néhány héttel előtte hírt adtunk már, és aki olvasta, az tudja, hogy irigylésre méltó line up-pal kedveskedtek idén is a szervezők. Összesen 74 zenekar és sound system gondoskodott a zenéről, köztük olyan nevek, mint Junior Kelly, Busy Signal, a Dub Incorporation, a Rootz Underground, Horace Andy és Alborosie, hogy csak pár nevet említsünk. Ezt értékelte is a közönség, hiszen a zárás utáni adatokból kiderült, hogy a 23.000 látogatójának köszönhetően ebben az évben is Európa egyik legnépesebb reggae fesztiválja lett a Chiemsee.
Ami a belépőket illeti, a három napra a maga száz euró körüli árával nem a legolcsóbb ligában játszik, de cserébe kapunk pár kellemes extra szolgáltatást is, valamint kemping használatot és nem utolsó sorban tucatnyi első vonalbeli jamaicai sztár. A fesztivál legkönnyebben autópályán elérhető, az osztrák A1-ről a német A8-ra érve már csak néhány kilóméter az Übersee-i lehajtó. Mi a vonatos megközelítést választottuk és salzburgi átszállással Budapestről valamivel több mint hat óra alatt meg is érkeztünk. A belépőbe épített extra szolgáltatás már az utazásra is vonatkozik, ugyanis Salzburgtól, illetve Németország déli részéről a vonatok a fesztivál jegyekkel ingyen igénybevehetőek voltak. A vonatról leszállva egy kis reklám welcome drink után egy sor busz várta, hogy a helyszínre szállíthasson, szintén grátisz. Az időjárás az augusztus végi időpontban a hagyomány szerint nem túl barátságos, de a pénteki érkezéskor meglepően kellemes és szerencsére száraz volt. A jóidőt kihasználva a buszok strandjáratként is szolgáltak, és megállás nélkül ingáztak a Chiemsee tóhoz és vissza, ahol szabad strand és fizetős strand közül is lehetett választani. A tóparton bárok és éttermek sorakoztak, és ebben a pár napban ott is minden a reggae-ről szólt.
A kempinggel kapcsolatban hatalmas piros pont, hogy itt is elkülönítették a fesztivál területétől, így önellátó, és szinte minden bevihető volt a kifejezetten tiltott tárgyakon kívül (habár azt sem ellenőrizték).
A fesztivál étel-ital árai eléggé borsosnak mondhatóak, ezen enyhítendő kettő italdiszkontot is rögtönöztek a bejárat környékén, de a Red Stripe-ot sajnos hírből sem ismerték kint sem és bent sem.
Egy reggae fesztiválhoz képest a közönség szokatlanul dreadlock-talan volt és úgy tűnt hogy az ő felfogásukban ez a rendezvény sokkal inkább a szabadságról szól, mintsem a reggae zene szeretetéről. Ez meglátszott néhány szomorúan alul lelkesedett koncerten is. A dohányzáson kívül, majdnem teljesen füstmentesnek mondható 3 napban pedig oroszlánrésze lehetett a nagy létszámban jelen lévő hatóságnak, és az általuk már az első napon, nyilvánosan alsóruházatra vetkőztetett fiatal párnak is.
Két helyszín állt rendelkezésre a koncertek lebonyolításához, egy nagy színpad, és egy nagy sátor. Ezen kívül találtunk még egy "Open Decks" elnevezésű kisebb színpadot is, ahol már csütörtöktől megkezdődtek a programok, valamint a sörkertben is egymást váltották a selectorok. Helyszínként nem említhető, de örömteli pillanatokat okozott az is, mikor teljesen véletlenül belefutottunk egy Martin Jondo akusztikba közvetlenül a nagyszínpados koncertje után, mégpedig egy cigarettás standnál. Ez sokat elárul a fesztivál közvetlenségéről.
Kemény feladat lehetett a szervezőknek három napba sűríteni ennyi remek fellépőt, de akkor is szomorú, hogy néhányan közülük áldozatul estek a német patriotizmusnak. Néhány olyan zenekart száműztek a sátorba, akik bőven megérdemelték volna a kiemelt helyet, és volt aki érthetetlen módon megkapta azt helyettük. Lehetne mondani, hogy külföldiként nehéz erre ráérezni, de bizony a közönség reakciói is megerősítették a véleményemet.
A zenei programok két fellépő cserétől eltekintve többnyire zavartalanul folytak. A cserékről már napokkal korábban tudni lehetett, és egyik miatt sem fájt igazán a szívem, a beugró keresés 110%-ra sikeredett. Ganjaman csontját törte, amiatt nem tudta vállalni, így helyette Tippa Irie ugrott be, Elephant Man pedig inkább az otthon melegét választotta, őt a T.O.K pótolta. Szombat este a programot egy ijesztően nagy széllel és villámokkal érkező vihar borította, de hamar úrrá lettek rajta és mindenki a helyén volt akinek kellett, így egy félórás leállásnál nem is kellett több, hogy folytatódhassanak a koncertek. A sok eső azért a zárónapra rányomta a bélyegét. Szerencsére a kaviccsal felszór színpad környéke elfogadható állapotban maradt, de a kempingek és a kempingezők nem úszták meg szárazon. Néhol, kis túlzással térdig érő sáron keresztül kellett gázolni A-ból B-be, pedig nem most történt ilyen először, és az utak lefedésével ez könnyen elkerülhető lett volna.
Külön-külön koncertbeszámolókról egyelőre le kell mondanotok, de mivel pár kiemelkedő produkcióban azért részünk volt, a közeljövőben olvashattok néhány előadóról hosszabban is, koncertélményekkel gazdagítva.
Jövőre huszadik születésnapját ünnepli a fesztivál, úgyhogy fellépők terén garantáltan nem adják lejjebb, és egy évre előre már meglepetéseket ígérnek. Hát lássuk!
Ha esetleg kedvet kaptatok, a www.en.chiemsee-reggae.de oldalon követhetitek a jövő évi fesztivál alakulását, mi pedig újra megpróbálunk ajándék belépőkkel közelebb juttatni benneteket a célhoz.